Beregi Kiss Magdolna:  Építők


Régmúlt kövekből építünk jelent,
Az álmok valóra válnak,
A gondolat a jövő számára teremt
Egy fontos helyszínt a mának.


Falak zárják az újat keretbe,
Ajtókkal nyitunk egymás felé utat,
Lépcsőkön haladunk egyre, csak egyre,
Ablakokon át tekintetünk fürkészve kutat.


A változás örökké tartó áramában
Megállítjuk a folyton szaladó időt,
Egy építmény szilárd valóságában
Teremtjük meg az ismeretlen jövőt.


A masszív anyagot nem fújja el a szél,
Mi jól összeköttetett, együtt marad.
A látvány önmagáért beszél,
Ahogy testet ölt az emberi gondolat.


Aki épít, magának készít
A történelemben egy helyet.
Megmunkál, erősít, szépít,
A most múlandóságában hagy névjegyet.


Épít tornyokat, katedrálisokat,
De mindegyik alapja egyetlen tégla,
Csodálja a hegyeket, a piramisokat,
Minden érintetlen anyagban egy-egy új téma.


Lemásolja a teremtés csodáját,
Egyre magasabbra, kőre tesz követ,
Miközben járja az élet iskoláját,
Hiszen az élet fő célja ez.


"A szobor benne van a kőben,
Csak le kell fejteni a felesleget,"
A változás benne van az időben,
Ha építő a gondolat, a cselekedet.


A mindenség egy befejezetlen alkotás,
Minden remekmű az élet szimfóniája,
Kezünkben van mindig a folytatás:
Nyomot hagyni a mindenség áramában.


Álmodjunk minden nap újat,
Tegyük le az első köveket!
Építsük együtt azt az utat,
Amely a jövőbe elvezet!