BÚCSÚZUNK

"Csendesen alszik, megpihent végleg, angyalok bölcsője ringatja már

nem jöhet vissza, hiába hívjuk, emléke szívünkben otthont talál."


Fájdalomtól megtört, szomorú szívvel búcsúzunk szeretett kollegánktól

Nagy Lászlótól

aki a vírus elleni küzdelemben 2021. március 30-án végleg feladta a harcot.


Drága Laci!

Nagy űrt hagytál magad után. Emlékedet megőrizzük és mindig szeretettel fogunk gondolni RÁD!



Várnai Zseni: Fáradt a szívem

Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,
Csak jó úgy hosszan ülni a napon,
Nézni a fákat, és nézni az eget,
A messziről kéklő nagy hegyeket,
És lesni a fájó csöndet itt belül,
Amint a könnyhúrokon hegedül.
Hallgatni: ver-e még dalt a szívem,
Meghalt talán, vagy alszik, pihen?
Vagy, mint a hernyót gubózza selyem,
Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen?
Tud-e még sírni, könnye van-e még?
Sikoltni tud-e, ha kínok-kínja ég,
Tud-e lázongni, mint vulkános hegyek,
Ha zúg fölötte vészes förgeteg?
S altatónótát, zengőt, édeset,
Dalol-e majd, ha elterül az est,
S a kisfiú álommesére vár,
Mely aranykertből aranyszárnyon száll,
Át a nagy, fénylő mesetengeren,
A fáradt, csöndes szívemet lesem.